A nagyváradi szeku félelmetes verőembere a negyvenes évek végén Friedman volt, aki írni, olvasni sem tudott, őrmesteri rangot kapott. Parancsnokuk. Cellér Lajos azelőtt italügynök volt, a Securiatate szolgálatában alezredesi rangig vitte. Biharon a kifosztott nép kenyeret követelt. Erre megjelentek a szekusok, összeszedtek több tucat embert és bevitték őket Nagyváradra. Kiválasztottak közülük két gazdát, Szabó Pétert és Darabont Ferencet. Visszavitték őket Biharra. Útközben kínozták őket, majd a faluba érve agyonlőtték a két gazdát. Ez 1949. aug. 11-én történt. A két halottat 48 óráig nem engedték elszállítani. Amikor ezt meghallották hodosi és biharfélegyházi fiatalok, elhatározták, hogy bosszút állnak a szeku emberein. 1950. ápr. 19-én hat fiatal " mindegyiknél volt fegyver " lesben álltak, várták a szekusok autóját. Amikor megérkezett az autó, három fiú tüzet nyitott, majd mindnyájan elszaladtak. Később kiderült, hog az autóban ülők közül nem sérült meg senki. Még akkor éjjel ellepte a szekus a környékbeli falvakat. Az elfogottakat kegyetlenül vallatták, 35 embert letartóztattak. Végül a kolozsvári hadbíróságon 18 főt ítéltek el 5-15 év börtönre, a fegyveres támadásért letartóztatott 15 fiatalt 10-25 év kényszermunkára. Különválasztották a többitől a 24 éves Oláh Lajos hodosi, a 24 éves Uri Imre biharfélegyházi és a 2 éves Kiss József hodosi lakos ügyét. Hármukat halálra ítélték, majd 1950. aug. 1-jén kivégezték őket. Elvitték őket a Nagyváradon a Rulikovszki temető melletti katonai gyakorlótérre és őt lőtték őket agyon. A volt politikai elítéltek közül többen nyomoztak sírjuk után, de eredménytelenül. /Körösvölgyi Iván: Gyilkosságok a szeku poklában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 8./
1998. augusztus 25.
Jákóhodoson a református egyházközség könyvtárat hozott létre. A 288 kötet kevés, mondta Vidits György helyi református lelkész, de bíznak abban, hogy a könyvtár állománya nőni fog. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 25./
2000. május 19.
Máj. 18-án nyílt Nagyváradon, a Kőrösvidéki Múzeumban az 1998-ban és 1999-ben végzett értékmentő feltárások során napfényre került leletek, kerámiák, pénzérmék kiállítása. Az ásatásokat Nagyváradon a várban, a Szálka-dombon és az üvegházaknál végezték, míg a megyében Érábrányban, Jákóhodoson, Alsókocsubán, Szalárdon és a belényesi katolikus temetőben. /Péter I. Zoltán: Értékmentő régészeti kiállítás a Kőrösvidéki Múzeumban. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 19./
2003. április 18.
Érsemjénből 1971-ben pár hónapos kiállításra vitték el a református gyülekezettől az 1699-ben készült ezüstkelyhet a bukaresti Történelmi Múzeumba. Így lett a C19-es kiállítási tárgy belőle, közben harminckét esztendő eltelt. A semjéni reformátusoknak az országban elsőként sikerült visszakapniuk kegytárgyukat, igaz, most még csak félévre kölcsönbe, de számítanak arra, hogy amint törölhető lesz a múzeum leltárából, végleg a gyülekezeté lehet. Eddig Bihar megyében csak Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspöknek sikerült hazahoznia egyháza ereklyetartóját. A református egyháznak még nem adtak vissza egyetlen elkobzott műtárgyat sem, bár Bihar megyéből még két régi úrasztali kelyhet lehet találni a Történelmi Múzeumban, az egyik a hodosi, a másik a belényesi szórványból való. Az érsemlyéniek 2002. decemberében kötötték meg a múzeum vezetőségével a kölcsönvételi szerződést. Előtte 1992 óta keresték kegytárgyukat, és azt hitték, nincs is meg. "Az érsemlyényi Ecclesiához conferálta Püspöki Sámuel uram, anno 1699" - olvasható a kelyhen, majd így folytatódik a felirat: "Megnagyobbíttatott azont Szent Ecclesia költségével 1765-ik esztendőben ezen formára." A református parókián hatalmas papiros paksaméta kerül elő, a kehely elvitele óta ez a hazahozatali kísérletek dokumentációja. 1998-ig nem volt olyan törvény, ami lehetővé tette volna a hazahozatalt, az illetékes hatóságok most is gondolkodtak, adják-e vagy sem. /Balla Tünde: Otthon Érsemjénben. Hazatért a fogva tartott úrvacsorai kehely. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
